Déli kánikulában érünk Kapjonra. Az autó hőmérője 38.5 fokot mutat. A kis település igazi kísértetfalu ebben az órában, senki sem merészkedik ki a tűző napra (rajtunk kívül). Egy ideig nem tudom, káprázik-e a szemem, mikor meglátok egy kalapos dámát az út szélén lépkedni, de ahogy odaérünk sem tűnik el, hanem szűkszavúan a kastélyhoz irányít. Folytatás
Arra fel voltunk készülve, hogy a kúriák és kastélyok jelentős részét összeomlófélben találjuk. Amire nem voltunk felkészülve az az, hogy “a falu nagyjai” sem ismerik a vezetésük alá tartozó település markáns épületeit. (Arról, hogy történelmet sem, inkább ne beszéljünk, ezek már évtizedek/évszázadok óta többségükben román falvak, a magyar lakosság alig tesz ki 4-5 százalékot.) Igen, megint félreinformálnak, de lassan megszokjuk. Iskolának mondják a Teleki kúriát, így szerepel a polgármesteri hivatal honlapján is. A szépen, sterilen lemeszelt iskolaépületet nem nehéz megtalálni, kicsit bosszant a modern arculat, de legalább nem hullnak a rohadt gerendák. Folytatás