1774 G. B. M. – olvasható a kúria főbejárata fölötti kőtáblán. Az iniciálékból gróf Bánffy Miklósra tippelek, de feltételezésemre még nem találtam bizonyítékot. A műemlék a gorbóihoz hasonló állapotban van, de az egyszerű zárható vaskapu azért nyújt neki némi védelmet. Gondnokai (és egyben házigazdáink) a László házaspár, akik a szomszédos, régen szolgálólakásként és mosodaként használt melléképületben laknak. A kúriát körülbelül a kiegyezésig lakták a Bánffyak, majd egy Wilburg Aladár nevű ezredes tulajdonába került, aki laktanyaként használta. A múlt század közepén néptanácsként funkcionált, majd a kollektívnek adott otthont. Ez idő alatt nyilászárói nagyrészét kicserélték, a főbejárat mellett azonban megvannak még a régi ablakok kecses, pillangóra emlékeztető zárszerkezeteikkel.

Erzsike néni végigkalauzol a kúria hátsó részén, minden helyiségbe bepillantunk, és mintha nem is ugyanazt az épületet néznénk: az első szobában fűrészpor, asztalosgépek, kacatok, szerszámok. A másodikban ehhez képest szinte példás rend, a meszelés is frissebbnek tűnik, a kupolás mennyezet majdhogynem hófehér, rajta gyönyörűen ívelt vájatos minta. A harmadik szobában rothadt fagerendák, a beszakadt plafonon át látni lehet a foghíjas tetőt. Mint később megtapasztaljuk, az eső is érezhető rajta keresztül, amely nem tiszta formában, hanem magával hozva az épület tetejéről az évszázados port jó szaftos sárléként érkezik az ember fejére. Álldogálunk egy darabig az egyik ajtónyílásban a 80 centi széles fal védelme alatt, de így is bőrig ázunk.

Erzsike nénit mendemondákról kérdezem, ekkor meséli el, hogy a kúria szigorú urai az épület pincéjébe záratták a törvényszegőket, akik közül sokan a közelben felállított akasztófákon végezték. Valamikor a hatvanas évek elején pedig egy pap néhány falubeli gyerekkel a padlásra menekített egy követ/kőtáblát, amin valami írás volt. Azóta sem látta senki azt a követ, talán még a padláson van. Természetesen kerestük, és természetesen hiába. Viszont az egyik ablakszemen bemászva sikerült felfeszíteni egy lezárt ajtót, mögötte pedig egy kis, (valószínűleg pár évtizede) vékony falakkal elkülönített szobácskában egy hatalmas kandalló állt, amiről még házigazdáink sem tudtak.

A kúria áll, kérdés, hogy meddig. Internetes információk szerint a gorbói tanács eljárást indított, hogy a kúria a birtokába kerüljön. Mindezt alig néhány éve, 2005-ben, jogos tulajdonosként/alperesként pedig Wilburg Aladár ezredes van feltüntetve…