Arra fel voltunk készülve, hogy a kúriák és kastélyok jelentős részét összeomlófélben találjuk. Amire nem voltunk felkészülve az az, hogy “a falu nagyjai” sem ismerik a vezetésük alá tartozó település markáns épületeit. (Arról, hogy történelmet sem, inkább ne beszéljünk, ezek már évtizedek/évszázadok óta többségükben román falvak, a magyar lakosság alig tesz ki 4-5 százalékot.) Igen, megint félreinformálnak, de lassan megszokjuk. Iskolának mondják a Teleki kúriát, így szerepel a polgármesteri hivatal honlapján is. A szépen, sterilen lemeszelt iskolaépületet nem nehéz megtalálni, kicsit bosszant a modern arculat, de legalább nem hullnak a rohadt gerendák.

Körbejárva a kúriát felfedezünk egy kőtáblát, egy ott dolgozó hölgy pedig azt mondja, tatarozáskor az volt a kérés, ne meszeljék le erősen, hadd lehessen elolvasni. Hát azóta sem olvashatta el senki sem, mert gyönyörű nagybetűkkel a következő áll rajta: “ÉPÍTTETTE NAGYVÁRADI BÁRÓ INCZÉDY ÁDÁM 1906 ÉVBEN”. Igen, az az Inczédy család, akinek Szilkeréken rezidenciája volt. Semmilyen egyéb információt nem találunk sehol sem, csak annyit, hogy Inczédy báró a község bírája volt, a XX. század elején épített kúria pedig semmiképp nem lehet azonos a Telekiek XVIII. századi lakhelyével. Pár méterrel arrébb viszont azt is megtaláljuk és csudamód éppen a polgármesteri hivatalnak (!) ad helyet.

A kúria egykori tulajdonosairól helyi forrásból tehát semmit sem tudunk meg. Utólag találok egy dokumentumot (Képviselőházi irományok, 1901), mely azt részletezi, hogy egy dési országgyűlési képviselőválasztást megelőzően hajnali órában választók jelentek meg Teleki Domokos kozárvári lakásának udvarában, ahol a gróf egy kis “cognac”-kal, pálinkával és kaláccsal kínálta meg őket. Az irat hosszasan tárgyalja a vendéglátás törvényességét, illetve azt, hogy a választók (“közönséges falusi oláh parasztok”) így befolyásolva lettek volna szavazatukban. Egy melléklet szerint a választást utólag érvénytelenítették. A gróf egyébként 1841 és 1907 között élt.