Bár valójában nem számítottam másra, mégis fokozódik bosszúságom, amikor meglátom, hogy a bejáratnál egy meglehetősen frissen faragott kődarab melletti felirat azt hirdeti, dák lelet, és végigsétálva a kitömött madarak termén átjutunk a „Dicsőszentmárton történelme” részlegbe, ahol a város jelentős személyiségeinek listája befejeződik a világháborúkban elesett román katonákkal. Szó sincs Pekrikről, vagy akár Béldikről, a kúria valamikori építtetője keresztnév nélkül, „bojárnak” titulálva szerepel az épület oldalán. Hát ez a „bojár” valójában az uzoni Béldi családból származó gróf Béldi Gergely volt, aki osztrák-magyar konzulként tevékenykedett Iránban és Egyiptomban. Felesége, Mannsberg Erzsébet, egy háromszáz évvel korábban Erdélybe telepedett porosz család sarja, akitől három gyermeke született.

Interneten keresgélve bukkanok az északra telepedett protestáns magyarok folyóiratára, amelyben legkisebb gyermekéről, Béldi Máriáról kapok terjedelmes cikket. Béldi Mária tízéves korától a kolozsvári katolikus leányneveldébe járt, majd 1944-ben, mikor Kolozsvárt bombázni kezdték, visszaköltözött Dicsőszentmártonba. Budapesten tanuló testvérei nyugatabbra menekültek, apját gyűjtőtáborba vitték, így ő egyedül maradt anyjával. A kilakoltatás után Vásárhelyre indultak és útközben egy szekér alá bújva vészelték át a harci repülők támadását. A városba érve az evangélikus lelkész fogadta be őket, aki hamarosan feleségül is vette Máriát, és együtt éltek boldog házasságban több mint hatvan éven át.

A dicsőszentmártoni birtokot 1590-ben adományozta Báthory Zsigmond fejedelem Pekri Lajosnak. A család két, dicsői és magyarózdi ága 1700-ban birtokokat cserélt, ettől kezdve a dicsői kastély a nemesi ág tulajdonába került és maradt is 250 éven át. Legjelentősebb tulajdonosa Pekri Sándor, aki a város életében több funkciót is betöltött: többek között ő volt a Dicsőszentmártoni Római Katolikus Egyház alapítója, a Takarékpénztár igazgatója, az Olvasó- és Társaskör elnöke, a Tűzoltóegylet megalapítója, valamint a Kis-Küküllő vármegyei Országos Magyar Párt elnöke.

Az épületbe való belépéshez egy luxusautós szőke hölgy ad engedélyt úgy, hogy közben a telefont nem emeli félre frissen göndörített fürtjeiről. A „szeparéknak” nevezett valamikori szobák falait bársonnyal kárpitozták, minden szobában más színűvel. A rendszerváltás óta bőven lehetett cigarettafüst, amit magába szívjon a szerencsétlen kárpit, mert szobáról szobára változik a belőle áradó áporodott szag töménysége. Az egyetlen helyiség, ahol régmúlt időkről képzelegni lehet, a kis erkélyszerű előtér, mely négy oszlopával, árkádos bejáratával és ablakaival emlékeztet a valaha volt nemesi lakhelyre.