A kastélyhoz vezető útra térve szokatlan, de némileg bíztató látvány tárul elénk: az épület ablakai lesötétítve, ajtajai zárva. Környéke elhanyagolt és gazos, de illetékteleneknek legalább nem lehet bejutni a kastélyba. Az asszimetrikus alaprajzú épület régi cseléd-szárnyából egy középkorú nő jön elő. Bár Bonyhán él már évtizedek óta, szinte semmit nem tud a kastélyról. Kezdetben gondnok-félének hiszem, aztán kiderül, itt lakik a fiával együtt. Nem megyünk be a lakásba, de nem is ragaszkodnék hozzá, három éve nincs villanyuk, és a vizet is vederrel hozzák a Küküllőből. Kérdezősködünk kicsit, egy idő után halkan megjegyzi, a cselédszárnyból be lehet jutni két emeleti terembe.

Bonyhán valaha két kastély állt, de mára már csak egyik maradt fenn. A valamikori Bethlen kastélyt már 1495-ben említik a korabeli dokumentumok, de csak 1511-ben került a család tulajdonába. A birtok 450 éven át volt a Bethlenek kezén, ez idő alatt többször átépítették. Ma is látható különlegessége a bejárat előtti kocsialáhajtó, illetve a félköríves ablakok feletti virágfűzér-díszítések. A kastély körüli egykor gyönyörű parkra csak két szomorú kőoroszlán, és egy műanyagpalackokkal telehajigált, kiszáradt kút utal. Az elmúlt években sikerült a tetőzetet megjavítani, a belsők azonban még mindig a rendszerváltás előtti idők közintézményeinek nyomait viselik.

A hányatott sorsú épületet visszaigényelte az Angliában élő örökös, Bethlen Fruzsina, aki 2008-ban az Erdélyi Református Egyházkerületre iratta át. Egyetlen kikötése az volt, hogy a kastély a jövőben valamilyen jótékony célt szolgáljon, az 1700-ban itt született Árva Bethlen Kata szellemében.