A kulcsra zárt kendi Somsics kastélyt egy kedves hölgy mutatja meg nekünk, aki az ingatlan egyféle adminisztrátoraként vezet körbe. Előbb egy jobb állapotban megmaradt házikóba, a valamikori gazdatiszt lakásába lépünk be. A birtok a rendszerváltás után a Kendi Társulás tulajdonába került, mely ezelőtt két évvel bekövetkező felbomlásáig használta az ingatlant. A gazdatiszti lakásban szétszórt papirok, iratok utalnak arra, hogy a társulásnak valamikor itt lehettek az irodái. Minden ablak bereteszelve, minden belső ajtón rács, csak így lehet megvédeni a tolvajoktól azt a keveset, ami még benn megmaradt. A legkülönlegesebb dolog egy hatalmas régi széf, melyet talán el sem lehetne mozdítani onnan, akkora.

Miközben továbbsétálunk a kastély felé, az épület sorsa felől kérdezősködök. A grófi család leszármazottai néhány évig pereltek az ingatlanért, de igazából nem magát a kastélyt akarták, hiszen az már szinte teljesen tönkrement, inkább pénzbeli kártérítést szerettek volna. Nem tudni, mi lett a per kimenetele, az biztos, hogy a társulás most el szeretné adni és vásárlók is bőven akadnának: brókercég, magánszemély, magyar és román nemzetiségű egyaránt. Arra azonban, hogy a helyi önkormányzat megvegye, és valamilyen közösségi célt szolgáljon, nincs lehetőség.

Az államosítás után gabonaraktárként használt épület az összeomlás határán áll. Ahogy végigsétálunk az épületen, néhány szobában még az eredeti padló ropog a talpunk alatt, és a megmaradt zsalugáterek is a jobb időkből valók. Az egyik szobában a vastag, fehér mészréteg nápolyiként töredezik le a falról, alatta látszik még az eredeti minta. Nekiállunk körömmel levakarni, annál rosszabbat, mint ahogy most van, úgysem tudunk okozni. Jó nagy felületet sikerül megszabadítani a mésztől, alatta sötétkék alapon feketével és arannyal (!) festett vékony, kacskaringós minták jelennek meg. A szomszéd szobában, mely valószínűleg szalonféleség lehetett, zöld alapfestést sejtünk. Végigsétálunk kisebb termek felé (az egyik közepén egy menyét bomladozó teteme), ezek lehettek valamikor a cselédszobák.

Állítólag 1940-ben, mikor újra “magyar világ” lett, az országhatárt a Küküllő mentén kellett volna meghúzni, így Nagykend azon kívül esett volna. De mivel a Magyarországon jelentős közéleti szerepet betöltő Somsics grófnak itt birtoka volt, sőt, felesége és gyermekei itt éltek, kérésére kivételt tettek és a határt Nagykend után húzták meg.