Az impozáns, tető nélküli épületet megpillantva egyből eszembe jut a kapjoni kastély, csakhogy ez sokkal nagyobb és U alakú. Ez a stílus a gödöllői Grassalkovich kastélyt idézi, és mivel IV. Haller Gábor felesége Grassalkovich-lány volt, szinte biztos, hogy a kerelőszentpáli kastély sokadik átépítésekor a gödöllői mintát vették alapul. A jelenlegi épület helyére először a XVI. században húztak fel várat, melyet a kerelőszentpáli ütközet után szinte teljesen megsemmisítettek. A XVII. században több, mint 60 éven át építtették a Hallerek a második várkastélyt, melyet azonban szintén tönkretettek a Rákóczi-féle szabadságharc idején. A ma is álló barokk stílusú kastély a harmadik volt ezen a helyen, melyet 1760-ban kezdett építtetni a már említett IV. Haller Gábor. A szentpáli birtok 1875-ben a szomszédos marosugrai kastély urára, gróf Haller Györgyre szállt.

Végigmegyünk, azaz gyakorlatilag végigbotorkálunk a kastélyon, ugyanis nem csak a tetőzet van beomolva, hanem a földszint is beszakadófélben, így a hepehupás törmelékdombokon végigmasírozva minden lépésnél fennáll a veszélye annak, hogy eltűnünk egyik-másik lyukban. Az emeletre vezető lépcsők közül egyetlen egy maradt meg, a lépcsőforduló fölött pedig még megvan a picike kupolás tetőrész is. A vakolatdíszeket és az íves szemöldökpárkányokat leszámítva ez az egyetlen díszítés, ami megmaradt.

A kastély 1930-as évekbeli virágkora után az első nagy rongálás az 1945-ben átvonuló orosz katonáknak tulajdonítható, négy évvel később pedig a kitelepítéskor a Haller családnak teljesen és végérvényesen el kellett hagynia az épületet. Ezután jött az a pusztítás, ami máshol is jött: a berendezést széthordták és amit nem vihettek, összetörték vagy elégették. A tengernyi kincsből két porcelánkályhát sikerült megmenteni és újra összerakni, ezek a marosvásárhelyi múzeumba kerültek.
2001-ben Haller Ilona visszakapta az épületet, majd az Erdélyi Római Katolikus Főegyházmegyének adományozta. Most, hogy néhány éve teteje sincs, állapota egyre romlik, s a mi ottjártunk is bizonyítja, hogy a kastélyt a körülötte levő vékonyka drótkerítés sem védi az alkalmi lakóktól vagy attól, aki (bármilyen szándékkal) be akar menni.