Csalunk, de csak kicsit, mert kicsit se számít a megyehatár, ha csak 21 km választ el a Zsombory kastélytól, úgyhogy gyorsan ráfogjuk, hogy útba esik, és odakocsiztunk. Akkora park veszi körül, hogy ki sem látszik belőle. Egy bácsi utat mutat és figyelmeztet, a kastély omladozik, nehogy a fejünkbe essen valami. A park rendezettnek tűnik, de közelebb érve a kastélyhoz észrevesszük, hogy a fűnyírás az épületet körülvevő bokroktól kb. 1 méterre leállt. Hát ennyire magántulajdon, nyugtázzuk. Többek között ezért tartják sok lakat alatt, és nem lehet bemenni sem, de azért nyilván körbejárjuk, bekukucskálunk.

Bent a „már jól ismert” beomlott gerendázat, lehullt vakolat és törmelék, ameddig a szem ellát. Kívül viszont a kupolás tetejű bagolyház, a faragott ajtók valahogy mégis pozitív érzéssel töltenek el. Egyik tornyának tetődíszén az építés éve, 1892, a bejárat melletti lemeszelt kőtáblán nehezen böngésszük ki, hogy a kastélyt Zsombory Lajos és neje, Kozma Mária építtette. A szerencsejátékos úr néhány év múlva kártyán elvesztette, így került Săulescu pénzügyminiszter tulajdonába. Volt később szanatórium, egy utikönyvben pedig azt olvasom: 1990 táján orvosi rendelőként használták. A polgármesteri hivatal 2004-ben hirdette meg eladásra, így került magánkézbe.