Zárt kapu fogad. Hosszas telefonálás, titkárnőtől titkárnőig történő átkapcsolások után kiderül, nem tudunk bemenni, mert a kúria egyetlen kulcsa a „domnul primar”-nál van, ő meg elutazott. De nyugodtan lefotózhatjuk kintről. Bemászunk a kerítésen, lefotózzuk. Legérdekesebb „tartozéka” az a síremlék, mely első látásra kerek kőasztalnak tűnt, és amellyel az 1868-ban másféléves korában elvesztett kisfiúknak, Lajosnak állítanak emléket szülei, Lészai Gyula és Matskási Karolina.

A Lészaiak a XVI. században kaptak nemesi rangot, és több környékbeli településen voltak birtokaik. A Filip család a második világháború környékén vásárolta meg a kúriát, ekkor ragadt a név a Lészai mellé. Jelenleg nem használják, de az egyszerű fehérre meszelt falak kissé megnyugtatnak, talán hamarosan valamilyen célt fog szolgálni az épület.