A koronkai kastélyt menthetetlen állapotban találjuk. A kocsialáhajtó előtt vékony dróton bizonytalanul lógó “Behajtani tilos!”-tábla figyelmeztet, hogy nem ajánlott közelebb merészkedni. Természetesen közelebb megyünk, de a néhol még meglevő, ingatagul álló-omladozó tetőzet alá már nem merünk állni, úgyhogy egy-egy résen óvatosan behajolva fotózunk.
Utánanézve kicsit a Toldalaghy családnak a névnek többféle írásmódjával is szembesülök: Toldalagi, Tholdalagi, Toldalaghy (maradok ez utóbbinál, bár az első talán gyakoribb). A család eredetileg Magyarországról települt Erdélybe, és mivel a birtok, amit nekik adományoztak, a Doboka vármegyei Toldalag helység volt, nevük is innen származik. A koronkai kastélyt 1830 körül építtette Toldalaghy (IV.) Ferenc egy régebbi, XVII. századi kastély helyére.

A romjaiban is impozáns épület egykor a schönbrunninál is nagyobb, 110 holdnyi kertjéről és több, mint tízezer kötetes könyvtáráról volt híres. A család kitelepítése után gazdátlanul maradt kastély kifosztásakor 2343 kötetet sikerült ebből megmenteni, ezek nagyrészét a marosvásárhelyi Teleki Tékában őrzik (reméljük).
Érdekes cikkre bukkanok: a kastélyt építtető Toldalaghy Ferenc leánya, Toldalaghy Róza emlékirataiban egy Petőfi Sándorral való találkozásról ír: “Petőfi három vagy négy nappal azelőtt járt nálunk ebédre, hogy a segesvári csatában elesett. Érdekes ember volt ő is. Atilláját a katonákétól eltérő módon, nyitva viselte, inggallérját visszahajtotta, hosszú haja volt. Orra tömpe, arca nem magyar arc; nagyon élénk és vidám volt. Szerencsétlennek fogalma sem volt, hogy hamarosan meg kell halnia.”

A grófnő egyébként hihetetlen részletességgel, szinte filmszerűen meséli el “paradicsomi” gyermekkorának epizódjait, az ünnepi vagy csak egyszerű vasárnapi összejöveteleket a Bethlen- és Kornis-grófokkal és családjaikkal, a soklovas-három kocsis utazásokat nagyapjához, Toldalaghy Zsigmondhoz, az első karácsonyfát, szüretet, a nagyapa névnapjára rendezett színházasdit. (A teljes szöveget itt lehet elolvasni, nagyon de nagyon melegen ajánlom mindenkinek: http://magyar-irodalom.elte.hu/2000/uj/10.htm)
Orbán Balázs pedig így fejezi be leírását a koronkai nemesi családról: “A Toldalagi család, mint látók, nem székely eredetű, az azonban már annyi századok óta honosult s annyira egybefüződik a székely történelem és népélettel, hogy azt bizton székelynek nézhetjük.”·