Telefonos egyeztetés után abban a hitben érünk Felsőzsukra, hogy az épületet apácák lakják. Néhány perces/kilométeres forgolódás után a faluban kiderül, hogy az egykori Kemény kastély valójában a jelenlegi iskola épülete. Megtaláljuk egy kis park közepén, a kapuja azonban zárva. Hiába csengetünk, senki nem válaszol. Kerítésen keresztül fotózzuk kicsit, és bár az ízlésficam legmarkánsabb jeleit fedezzük fel a kastély felújított részein (“mindenesbótra” emlékeztető üveges kirakat teleragasztva színevesztett plakátokkal, termopán ajtó), és minden valószínűséggel belseje sem őriz semmit régi arculatából, úgy döntünk, jó lenne bemenni. Visszahívjuk a polgármesteri hivatalt, és udvariasan informáljuk őket, hogy a Kemény kastélynak köze sincs az apácákhoz, az az iskola épülete, és be szeretnénk jutni. Jaj, jó, hívjuk az iskolát, és már adja is a telefonszámot. El lehet képzelni, szünidő kellős közepén ki válaszol a hívásra…

A kastély egyébként a XIX. században épült, homlokzatán még láthatóak a klasszicista, neobarokk és rokokó díszítések. Ugyanakkor több forrás szerint már lassan harminc éve semmi sem működik benne (ami gyanús a termopán miatt). Mi több, a Wikipédia román és magyar nyelvű változata is eltérő információkat ad: az első szerint nemrég egy vállalkozó vette meg az épületet, aki húsfeldolgozó üzemet létesítene benne (valamiféle építkezés pedig tényleg folyamatban van körülötte), utóbbi pedig azt mondja, 2002-ben egy Marosvásárhelyen élő örökös tulajdonába került. Tisztázódnánk, de az apácákat hajtogató hölgyek a polgármesteri hivataltól valószínűleg úgysem tudnának segíteni.