Bojcán igazából nem jártunk sikerrel, mégis érdemes volt lemenni. Tudtuk, hogy a híres Vöröstorony várában évek óta elmegyógyintézet működik és nem látogatható, de egyrészt a már unalmassá vált dombvidék után rettenetesen csalogattak a Déli Kárpátok hegyei, másrészt iskolás emlékeim is feléledtek valahogy és látni akartam a híres csatahelyszínt, amit annyiszor be kellett magolni a történelemkönyvekből.

Maga a torony, mely közvetlenül a főút mellett áll, a XIV. században épült. Nevét az alapanyagául szolgáló vöröses kövekről kapta. Sokak szerint falkutatás tudná megmondani, hogy a ma is álló torony mennyiben “eredeti”, ugyanis az 1533-as áradás során az Olt elmosta, így szinte teljesen újjá kellett építeni. A XVIII. század folyamán épült hozzá az olaszbástyás védőöv, amely kezdetben katonai célokat szolgált.

Nekifutottunk a hegynek, az intézet lakói vidáman integettek az ablakok rácsai között. Kijött elénk egy kedves ápolónő, aki kellő udvariassággal elmondta, hogy nem mehetünk be, de “megspékelte” ottlétünket azzal a szinte nyilvánvaló és máshol is bevett szokásnak számító ténnyel, hogy a vártól alagút indul, mely áthalad az Olt alatt. Hogy hová vezet, senki sem tudja.