A sajóudvarhelyi volt Bethlen kastéllyal megint bajban vagyunk. Eredetileg Bethlenkeresztúron kellene keresnünk, de egy út szélén pletykáló csoport néni nagyon határozottan állítja, ott még „régi ház” sincs, nemhogy kastély vagy rom. Kérdezzük a környező falvakat is, erre az egyik kiböki, lehet a sajóudvarhelyi polgármesteri hivatal, az olyan régi féle nagy épület. Ez stimmelhet, mert előzetes kutatás során egy forrás ilyesmit is említett, hogy helyi önkormányzat működik benne, ha pedig még fél tucat néni is állítja, el kell hinnünk, úgyhogy továbbmegyünk.

Sajóudvarhelyen viszont nem nehéz megtalálni a polgármesteri hivatalt, kellően impozáns épület, úgyhogy akkor helyben „elfogadjuk”, mint Bethlen kastélyt. A még szomorúbb az, hogy interneten egyetlen fotót sem találni róla, ami fenn van „bethlenkeresztúri kastély” címszó alatt, mind a küküllővári Bethlen kastélyt ábrázolja. Utólag derül ki, hogy amit találtunk, több forrás szerint is a felvidéki származású Fekete család kúriájaként van számon tartva, bár a XVIII. század folyamán a Bethlenek is megjelentek a faluban, mint birtokosok. A Fekete család is akkortájt került a környékre, és a XIX. század második feléig volt itt. A késő barokk kastélyt Fekete Sámuel építtette, akinek (újabb kapcsolódás!) felesége Bethlen lány volt.

Az 1812-ben épült kétszintes épület díszes oszlopai még állnak, és a lépcsőfeljáró mellett őriz még néhányat a füzéres díszítésű urnákból is. A XIX. század második felében a Fekete család eladta sajóudvarhelyi birtokát a Franciaországból idetelepült Desbordes családnak. A kastély utolsó urát, a gazdamérnöki végzettségű Desbordes Ernőt a XX. század első felének aktív politikusaként tartják számon.

A kastélyhoz vezető útra térve szokatlan, de némileg bíztató látvány tárul elénk: az épület ablakai lesötétítve, ajtajai zárva. Környéke elhanyagolt és gazos, de illetékteleneknek legalább nem lehet bejutni a kastélyba. Az asszimetrikus alaprajzú épület régi cseléd-szárnyából egy középkorú nő jön elő. Bár Bonyhán él már évtizedek óta, szinte semmit nem tud a kastélyról. Kezdetben gondnok-félének hiszem, aztán kiderül, itt lakik a fiával együtt. Nem megyünk be a lakásba, de nem is ragaszkodnék hozzá, három éve nincs villanyuk, és a vizet is vederrel hozzák a Küküllőből. Kérdezősködünk kicsit, egy idő után halkan megjegyzi, a cselédszárnyból be lehet jutni két emeleti terembe.

Bonyhán valaha két kastély állt, de mára már csak egyik maradt fenn. A valamikori Bethlen kastélyt már 1495-ben említik a korabeli dokumentumok, de csak 1511-ben került a család tulajdonába. A birtok 450 éven át volt a Bethlenek kezén, ez idő alatt többször átépítették. Ma is látható különlegessége a bejárat előtti kocsialáhajtó, illetve a félköríves ablakok feletti virágfűzér-díszítések. A kastély körüli egykor gyönyörű parkra csak két szomorú kőoroszlán, és egy műanyagpalackokkal telehajigált, kiszáradt kút utal. Az elmúlt években sikerült a tetőzetet megjavítani, a belsők azonban még mindig a rendszerváltás előtti idők közintézményeinek nyomait viselik.

A hányatott sorsú épületet visszaigényelte az Angliában élő örökös, Bethlen Fruzsina, aki 2008-ban az Erdélyi Református Egyházkerületre iratta át. Egyetlen kikötése az volt, hogy a kastély a jövőben valamilyen jótékony célt szolgáljon, az 1700-ban itt született Árva Bethlen Kata szellemében.